Szomorúan, de egyben megkönnyebbülten fogadtuk a hírt július elején, hogy apai nagymamánk hosszú szenvedés után visszatért Teremtőjéhez.
A gyászszertartáson nekem jutott az a feladat, hogy az unokák, dédunokák nevében elbúcsúzzam Tőle.
Ezt a búcsúlevelet szeretném megosztani veletek, kedves Olvasók.
"A halál nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál.
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékoljon be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolatodon kívül....
csak mert a szemed nem lát....
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész, letisztult, szép, gyöngéd szeretetemet!
Kérlek, légy szíves... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. "
/Szent Ágoston /
Drága Nagyi!
Mit jelentettél jelenléteddel számunkra? Biztonságot, állandóságot: akár Békásmegyerre, akár Szegerdőre mentünk látogatóba. Jó illatú süteményeid, pogácsáid, amikkel megédesítetted számunkra az együtt töltött pillanatokat. Verseid, meséid, mondókáid, amiket átadtál nekünk és amellyel a Ki-Mit-Tud-on mindig nagy sikert arattunk. Imádkozni és dolgozni tanítottál, legyen az kapálás, tésztagyúrás, gyümölcsszedés. Számodra ez jelentette az életet.
A minden napi kenyér tisztelete, amit soha nem dobunk ki. A közös éjszakák a nagy dunna alatt, rózsa fűzért morzsolgatva reggel-este.
Gyermeki csínytevéseinket mosolygó szemmel nézted.
Töretlenül hitted és tetted a dolgodat bármilyen nehéz is volt.
Meghajoltál amikor meg kellett, segítő kezet nyújtottál a kérőnek és a bajba jutottnak. Adtál és ma is adsz nekünk: mikor süteményeidet sütjük, verseidet, meséidet mondjuk és adjuk tovább a munka szeretetét gyermekeinknek.
Köszönjük, hogy szerető, kényeztető, gondoskodó nagymamánk voltál akkor is, amikor már felnőtt fejjel ritkán néztünk feléd.
Számunkra mindig tárva állt az ajtód és a szíved.
Édes Jó Istenem, hálát mond a lelkem, hogy egész napon át úgy szerettél engem. Bánom sok vétkemet, Szent Fiadnak vére mossa meg kegyesen szívemet fehérre. Virrasszon felettem gondviselő kezed, kérlek óvd az éjjel testemet, lelkemet.
Szűzanyám és őrangyalom, legyetek énvelem, ha ti reám vigyáztok, nyugodt lesz éjjelem.
Ámen!
